| Olaszország - Róma története |
|
Róma története Róma része a Vatikán, a pápaság székhelye. Milánó és Torinó után Olaszország harmadik legnagyobb ipari központja. Ez után Róma az egyre növekvő Római Birodalom központja lett (i. sz. 330-ig). Nero császársága idején (i. sz. 64-ben) Róma jelentős része leégett, később azonban helyreállították és tovább fejlesztették. A birodalom kettéosztása (395), majd a barbár népek betörései (nyugati gótok 410; vandálok 455) és a nyugat-római birodalom bukása (476) hanyatlásához vezetett. Róma a középkorban mint a pápaság székhelye, az Egyházi Állam fővárosa, Ny-Európa egyházpolitikai központja lett. Róma története a 12., illetve a 14. sz.-ban népi felkelésekkel volt tele, eredményeként rövid időre köztársasággá alakult. Új virágzásának korszaka a 15-16. sz.-ban kezdődött, amikor Róma a reneszánsz művészet és irodalom egyik központjává vált. Élete jelentős részében itt lakott a kor két nagy művésze, Michelangelo és Raffaello. 1527-ben V. Károly seregei feldúlták Rómát. 1798-99-ben a francia hadsereg bevonulása nyomán köztársasági államformában francia bábállammá szervezték. 1849. februárjától júliusig az olaszországi forradalom eredményeként Római Köztársasággá alakult. A demokratikus kormány harcolt egész Olaszország felszabadításáért, s több haladó reformot vezetett be. A Garibaldi által vezetett Róma az intervenciós seregek csak hosszabb ostrom után tudták bevenni. 1871-től Olaszország fővárosa. 1922. okt. 28-án bevonultak Rómába a fasiszta milícia egységei, hogy kierőszakolják Mussolini hatalomra jutását. A hitleri megszállás alól 1944. jún. 4-én szabadult fel. Róma több nemzetközi konferencia, 1960-ban az olimpiai játékok helyszíne volt. |